Gyakran előfordul, hogy amit igaz és tartós szerelemnek gondoltunk az elején, arról néhány hónap múlva kiderül, hogy csak átmeneti lelkesedés volt. Persze, ennek az ellenkezője is előfordul, hogy olyasvalakivel sikerül szorosra fűznünk a szálakat, akiről nem gondoltuk volna, hogy ő lehet az igazi. Lássuk, honnan tudhatjuk, hogy valódi-e a szerelem.
A kitartás varázsa
Az újdonság varázsában könnyű elmerülni, és a legtöbb kapcsolat még csupa öröm az elején. Ahhoz azonban, hogy a romantikus köd után is kitartsunk egymás mellett, már erőfeszítésre és szándékra is szükség van. Tehát érdemes feltennünk magunknak a kérdést: szeretnénk beletenni a szükséges időt és energiát abba, hogy megalapozzuk a szerelmet, vagy inkább a fantáziák birodalmában időzünk, és amikor jobban megismerjük a másikat, már nem annyira tűnik vonzónak?
Elérhetőek vagyunk egymásnak
Azt gondolhatjuk, a kapcsolat elején még belefér egy kis bizonytalanság, nem kell rögtön elköteleződni. Persze, érdemes megismerni egymást, mielőtt nagy ígéreteket teszünk, és meghagyhatjuk a másiknak a mozgásteret is, nem jó jel, hogyha már a kezdetektől fogva macska-egér harcot játszunk, taktikázunk, valamelyikünk szorongást okoz a másiknak azzal, hogy nem válaszol, eltűnik. A valódi szerelemre jellemző, hogy elérhetőek, jelen lévőek vagyunk a másik számára. Szeretnénk sok időt tölteni vele, és kölcsönösen megosztanánk egymással örömünket, bánatunkat.
Nő a szeretet
Gyakran látjuk a kapcsolatokban, hogy idővel nemhogy nőne, hanem inkább csökken a szeretet, és a felek eltávolodnak egymástól. A kitartó szerelemben azonban azt látjuk, hogy a felek együtt vágnak neki a hullámhegyeknek és hullámvölgyeknek, és az, hogy együtt élnek át jót, rosszat, megerősíti a kapcsolatukat. Ehhez erős alapok kellenek, melyek a vonzalomból, a kémiából és az elhatározásból egyaránt táplálkoznak.
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest